Keresés ebben a blogban

2021. március 3., szerda

28. fejezet A Veronika kendő és a Szent Mandylion interdiszciplináris elemzése I.

 

28. fejezet   A Veronika kendő és  a  Szent Mandylion  interdiszciplináris  elemzése  I. 

 A vizsgált  archetípus egyetemes őskép, amely egyedi jelképekben /szimbólumokban/ nyilvánul meg. Olyan mitologikus alapmotívum, amelyben az emberiség kollektív tudatalattija rögződik, és ez az alapja a művészetek számos alkotásának, egyáltalán a kezdeteinek. Jézus Krisztus arca „dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása". 
https://slideplayer.hu/slide/11283630/

Az ábrázolás előzményei a Pantokrátor /a Mindenség  ura, a  Tanító Krisztus/,  a Maiestas Domini /Isten dicsősége/ freskókon  és mozaikokon jelentek  meg  11- 12. században. 





Tartalom:

I.   1.  A Veronika kendő /A  római  Veronika/



    II.  2.  A  szent  Mandylion /Egyesszai Mandylion/
    
          3.  Következtetések összefoglalása, összehasonlítás  történeti          kritikával,  térképpel,   táblázattal,  ábrázolásokkal 

Szétválasszam   3  részre? 
  irodalmakat  külön fejezetbe

1.     Veronika kendőjének  legendája

Elnevezései: Veronika kendője, Sudarium (Latin for sweat-cloth), gyakran  csak a  Veronika, Olaszországban  Volto  Santo vagy  Szent  Arc, Acheiropoieton /nem kézzel  festett  ikon/, szent  Palládium,   Vera  effigies, angoloknál Vernicle /, a  mi Veronicánk, a Veronika. Vera icon jelentése  győzelmet hozó, valódi  képmás. 



A minket érdeklő probléma a latin kereszténységre vonatkozik ebben a  fejezetben, és a Szent Veronika névhez társított szent képpel kapcsolatos. Mint már régen megállapították, Szent Veronika csak egy szent képpel összefüggésben létezik.

A  történet  nem szerepel  az  Evangéliumokban,  csak az  apokrif  irodalmakban.

Nikodémusz evangéliumában /5. sz. vagy  előtte/  csak Berenice /később Veronica/  gyógyítása  olvasható.

http://aranylaci.freeweb.hu/jezus/nikodemus-evangelium.htm

 

Cura sanitatis Tiberii  /Tiberius  meggyógyítása: 5-6. sz. között/:

Tiberius  császár szolgáját,  Volusianust  küldte  el  Judeába a csodás Veronika kendőjéért,  melyre  Jézus  arca volt nyomtatva.

https://en.wikipedia.org/wiki/Cura_sanitatis_Tiberii

 

Vindicta Salvatoris /vagy The Avenging of the Saviour/  a  8-9. sz  Franciaországban   2 latin  változata   íródott.





Veronikánál  volt egy  ruhadarab Jézus  arcával , melyet  nagy  becsben  tartott  /a megváltó  ruhadarabja/ 273. o. 

Volusianus /Tiberius  szolgája/ erőszakkal elkérte  tőle, elvitte, Veronika  követte. Tiberius  megnézte  a   ruhadarabot,  megtisztult  a leprától. Veronika jelen  volt a gyógyulásnál.  285 o.  Ebben a  műben  sem található ábrázolás.

https://books.google.hu/books?id=oskSn-KNjy0C&pg=PA146&lpg=PA146&dq=Vindicta+salvatoris+veil,+imprinted+with+the+face+of+Jesus+photo&source=bl&ots=zqKjX0bmBm&sig=ACfU3U3jnSP-029CLcbgeFAArj5-gymmvw&hl=en&sa=X&ved=2ahUKEwjP8rnyoavuAhXpkosKHS3MAEsQ6AEwEXoECAYQAg#v=onepage&q=Vindicta%20salvatoris%20veil%2C%20imprinted%20with%20the%20face%20of%20Jesus%20photo&f=false


Vespasianus  /élt 9-79,  uralkodott 69-79-ig/ legendája  nagyon hasonló Tiberiuséhoz. A  császár  egy  lovagot  küldött  el Jeruzsálembe  az  arcképért. Miután meggyógyult  leprából, ő is  elment  Judeába. Megbüntette  azokat,  akik Jézust  elítélték. Ábrázolás forrása: francia gótikus  kézirat, Estoire del saint Graal,  14. sz.  második fele.



 

Egy  harmadik   változat szerint /pl. egy német  költő versében kb. 1160./, Lukács  nem tudta  lefesteni az Urat.  Jézus a kendőbe  törölte  az  arcát. Majd ezt  Veronikának  adták.  Az  arc ekkor még nincs  összefüggésben  a kálváriával.


Veronika  első biztos  megjelenése, s  a  róla  való beszámoló csak 1199-re datálódik,  két zarándok / Gerald de  Barri /Giraldus Cambrensis és   Gervase of Tilbury/   beszámolójához köthető.  1207-ben már fontos  volt a  körmeneteken.

II. Ince  pápa búcsúkat  ígért  azoknak, akik a  kép előtt  imádkoznak.  1300-ban, a  jubileumi évben VIII. Bonifác  pápa idején, már  Róma  szimbóluma /Mirabilia  Urbis/. Róma  csodájaként a régi szent  Péter  bazilikában  tartották  több, mint 200  évig. 

https://treskia.wordpress.com/veil-of-veronica/

Az elkövetkezendő 200 évben Veronika  visszatért a Régi  szent Péter  Bazilikába /14 - 16. sz. /, ahol megtekinthették a  zarándokok, köztük  Pedro Tafur, egy  spanyol  látogató  1436-ban.

https://treskia.wordpress.com/veil-of-veronica/


Veronikát a keresztúttal, a  csodálatos Arc  megjelenését  Roger d'Argenteuil   írta le a Bible in Frenchin-ben a   13. században, valamint a  Pseudo-Bonaventura Meditations  on the life of Christ /14. sz. eleje/ című  népszerű, imádságos  jellegű   munkájában. Ez  volt az a pont, amikor megváltozott Jézus  arcának ábrázolása: töviskoszorúval, a  fájdalom, a  vércseppek, a  verejték jeleivel a  Fájdalmak Férfiává  alakult  át ferences  hatásra a magasztos, homogén, fennkölt arc. 



A  ferencesek 1342-ben kaptak custodiánust Jeruzsálemben, amely  együtt járt népszerűségük növekedésével /Ezt  megelőzően már  1217-ben letelepültek/.

Lényeges, hogy a szenvedés hangsúlyozása, a bűnbánat előtérbe kerülése ferences hatásra alakult ki.   A megjelenítés alapjául már nem a Biblia szolgált, hanem  Szent Ferenc (Devotio Moderna) tevékenysége nyomán kibontakozott radikális  változás, a  ferences misztika. Ez témaváltozataiban, kegykép típusaiban valóságosan megelevenedett és elterjedt.  A fájdalom mellett azonban mindig jelen van Krisztus fönségessége, dicsősége. 

http://epa.oszk.hu/01600/01610/00022/pdf/vmm_23_2004_07_slackovits.pdf

A  Devotio  Moderna elveit  Geert  Groote /holland katolikus diakónus/ fektette  le  Deventerben 1374-ben. 


  


https://en.wikipedia.org/wiki/Devotio_Moderna 

A  VI.  stációt  Ewa Kuryluk /egy lengyel  történész /  jelzi  vizsgálatai alapján /?/ egy  1991-es   tanulmányában. A 15. század  végén már  biztosan jelen van. Az angol professzor, William Wey, mint zarándok  írta  le Jeruzsálemben  1458, majd 1462-ben. A  VI.  stációt sudar /vagy  sudarium/ névvel  rövidítették. Leírása: ez az a  hely, ahol Veronika  megérintette  kendőjével Jézus  arcát.

https://www.academia.edu/12112461/St_Veronica_Evolution_of

_a_Sacred_Legend

 

Az  előbbiek meglétét az  alábbi illusztrációkkal  támaszthatjuk  alá: 


1208-ban  III. Ince  pápa  körmenetben  vitte Veronikát , melynek  ábrázolása egy 1350-es  kódexben  látható. 





- Az 1300-as  jubileumi évben VIII. Bonifác  által ígért búcsúk elnyerésének  feltételei: szent Péter és Pál, valamint  Veronika  meglátogatása pergamenre  írva /Cortona, könyvtár/. A  Szent  Arc  talán legkorábbi  ábrázolása. 


https://veronicaroute.com/1300/02/22/1300-2/

- Metropilitan  Opera Múzeuma, Duomo, 

Duccio Di Buoninsegna 1308. Még a  VI.  stáció  hiányzik.

Hans Memling  festményén a  diadalmas, fenséges  Krisztus látható  1460-ból.



- Egy  1480-90- ben készült  keresztúton    a VI.  stáció /középen található/ Veronikája  győzedelmes   arcot  mutat  fel /szent  János  templom, Torun, Lengyelország/.  

 

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/56/Torun_kosciol_sw_Jakuba%2C_Pasja_01.jpg



A  szent  Arc Egyesszába  való kerülése: 

Mivel Abgar levele alapján  nem Jézus életében került hozzá  a  szent  Arc,

nagy  valószínűséggel szent  Júdás/ Tádé,  Thaddeusz  vitte Egyesszába  kb. 54-ben.

Az apostol  kb. 65-ig élt, és  egyházat  alapított  Egyesszában.

Mivel  Abgár  király udvarában  sokan ellene  voltak  az  új vallásnak, sőt  harcok is  folytak, a  relikviát   befalazták. 
A  perzsa  támadások idején, 544-ben  bontották  ki /Ez összhangban azzal a  meg
állapítással, hogy 400 előtt  nem írtak róla /Eusebius  sem említi/. 

http://sacrificium-laudis.blogspot.com/2013/12/a-history-of-veronica-02-abgar-and.html

Doctrine of Addai /Thaddeus, kb. 400 /, már   említi  a  festményt  kiemelkedő minőségben.

Evagrius  Scholasticus  művében, az  Ecclesiastical History-ban  /593/ 
beszél róla, mint harc  alatti oltalmat  biztosító  védőképet, palládiumot. 

 

Egyesszából  Konstantinápolyba vitték  544-ben, vagy 574-ben.

Rómába ismeretlen körülmények között került, ahol VII. János  pápa alatt  /705-707/ említik  először. 

http://holyfaceofmanoppello.blogspot.com/2016/01/from-manoppello-to-rome-january-16-to.html

Más  forrás  szerint Szent  Germánusz /634-740/ pátriárka  küldte  ajándékba  a II. Gergely  pápának /715-731/.

https://www.oca.org/saints/lives/2021/05/12/101357-saint-germanus-patriarch-of-constantinople

Rómában II. István pápa 753-ban saját maga mezítláb, saját  vállán   viszi a  körmenetben a lombardok inváziója ellen. Ez  azonban  a Lateráni nem kézzel  festett  ikon  volt  a  Sancta  Sanctorumból. 

http://penelope.uchicago.edu/Thayer/E/Gazetteer/Places/Europe/Italy/_Texts/HODIHI/2d_edition/8/8*.html

A  harmadik  forrás  alapján a  IV. keresztes hadjárat  során került  el Konstantinápolyból 1204-ben /egyik másolata  Franciaországba/. 

A bizánci  ereklyék szétszóródtak, melyeket  II. Baldwintól  szereztek.  

https://en.wikipedia.org/wiki/Relics_of_Sainte-Chapelle  

A negyedik keresztes hadjárat katasztrófája (1204) után a Mandyliont többé nem említik Konstantinápolyban, holott sok ikonon ábrázolják, és a keramosz-szál, kermidionnal , a Krisztus-képet ábrázoló cseréppel együtt hozzátartozik a templomok festményeihez: a kupola dobján egymással átellenben vannak, a mandylion az oltár fölött. Innen kezdve  viszont felső sarkainál felerősített, redőkben aláhulló lepelként ábrázolják Krisztus képével /a nyugati Veronika-képhez hasonlóan/, ellentétben a biztos forrásokból ismert eredeti ábrázolásmóddal, amely táblára simán kifeszítve mutatta a Mandyliont. Ez a változás jele annak, hogy milyen mély cezúrát jelentett az 1204-es  katasztrófa.

Forrás: Werner  Bulst  SJ. A   torinói lepel és a mai  tudomány: 

https://www.scribd.com/document/430218087/Werner-Torlepel


A  későbbiek  során említést  tesznek róla  1504-ben /Hans  Burgkmair ekkor  volt  Rómában: https://www.jstor.org/stable/43188882?seq=1#metadata_info_tab_contents/

A  fent leírt  szövegben még  említés  történik: 2 zarándok 1199-ben   /?? inkább  1207, röviddel  azután, /és egy  spanyol  zarándok  P. Tafur 1436-ban ír róla. 

Az  adatok  alapján 1526-27-ben  Róma bukásakor /Habsburg  V. Károly  idején/ vagy 1618-ban tűnt  el. Egyes  adatok  szerint  már 1600-ban nem  volt a  helyén.  A  római  relikvia története  megszakadt.

P.  Strozzi másolatok/4-7 db?/ készültek  1616-17-ben. Jellemzőjük: sötét  színű, szenvedő, hosszúkás, lehunyt szemű, halott   arc.  Ezt  követően a VI. Pál pápa  betiltotta a  másolatok készítését. 

Genoa  és  San Silvestro  teljesen hasonlóak vitán  felül. A  probléma  csak az, hogy  a  vaticáni ábrázolás  ma  sötét, szinte  kivehetetlenek  az  arc egyes részei. Körbevágva, fején töviskorona, szenvedő ábrázolás, világosan elkülönül  a  római  relikviától. A  San Silvestro Jézus  arca  csak 1870-ig  volt ezen a  helyen, ezután átvitte a  pápa a Matilda kápolnába. 

Genoa   14. sz. vége /!/  az örmények szent  Bertalan templomában Az ikont V. János Palaeologus  császár /1341-1376/ ajándékozta Genoa dózséjének, Leonardo Montaldonak. Belső kerete  is  a  14. sz. végéról  való.

https://en.wikipedia.org/wiki/Image_of_Edessa#Holy_Face_of_Genoa

Roma, San Silvestro in Capite: legalább  1517 /de  ez  nincs  ott már/. Az ottani  híres  relikvia  Keresztelő szent  Jánostól  származik. 

A  harmadik  fotó  mutatja  a  mai  római Veronikát a vatikáni Matilda  kápolnából. pl. 2019-ből. Sötét, kivágott arc,  töviskorona nincs. 

                                                  

  

Genoa, Roma San Silvestro de  Capite, Roma Vatican,  Matilda kápolna ma

Sajnos, az arany keret miatt /oklad, riza/  miatt  elég kevés  látszik a  fej  többi  részéből. A  fenti  két ikon, mint archetípus  képezi az alapját  elsősorban az  ortodox  ábrázolásoknak. 

laoni Szent Arc  szerb gyökerek alapján készült  12 - 13. században, 1249-ben. Szerbiai ortodox  szerzetesek  adták Jacyues of Troyes-nak, aki később  IV. Urbán pápa lett. Ő nővérének, Sybille-nek adta ajándékként. 

https://hu.pinterest.com/pin/331859066264674121/

Laon Szent Arca az egyik érintkezési pont, egy másolat   a római Veronika és a Mandylion között. 
A tudósok szerint Konstantinápolyban készítették röviddel azelőtt, hogy az eredeti eltűnt a keresztesek által    Konstantinápoly elfoglalásakor (1204).
Felirata  „A Megváltó portréja a Mandilionra nyomtatva”.

https://veronicaroute.com/1249/11/12/1200-ca/


Valódi /?/ másolatok /P. Strozzi által készítve/ lelőhelyei képekkel illusztrálva:   

- Bécs   Hofburg  Palota: https://veronicaroute.com/1617/04/29/1617/

- Jaen Katedrális, Spanyolország: 

   https://veronicaroute.com/1650/01/30/xvii-111/

- Alicante  szent  Arc  monostor  és  kápolna,  Spanyolország:

  https://www.newworldencyclopedia.org/entry/Veil_of_Veronica

 

 

Bécs, Jaen, Alicante   

- Lengyelország  királynőjének,  ausztriai  Constance részére készült, 1616-ban. Ma Polish vasa  Collection-ban, Lowicz Katedrálisban látható. 

https://commons.wikimedia.org/wiki/Category:Vera_icon_of_Constance_of_Austria#/media/File:Bazylika_Katedralna_w_%C5%81owiczu_-_Muzeum_Diecezjalne_-_06.JPG

/kb. 1616. Grimaldi  ír  róla,  később került  Lengyelországba,  1930-ban/

- Bologna,  Falcinelli által közölt példány  

https://veronicaroute.com/1617/04/29/1617-3/

- Róma,  Gesú- templom 1621.

https://veronicaroute.com/1621/04/29/1621-23/

 



Lengyelország, Bologna, Róma 


Továbbiak: 

Pietro Strozzi, Veronica fátyla, 1617, Róma, Olaszország. S. Maria Assunta templom, Chiua Sclafani.

https://veronicaroute.com/1617/04/29/1617-2/

Venetico /Szícilia/  San Nicolo plébánia 1625- ből https://veronicaroute.com/1622/04/29/1618-22/ 

 Valamint  a toszkánai nagyhercegnek és Roberto Ubaldini montepulcianói püspöknek is készített  egy-egy  példányt. Ezek  sorsa  meglehetősen ismeretlen.


A  Strozzi másolatokhoz  hasonló ábrázolásokról számol  be  Giacomo Grimaldi 1618-ban.   Sőt Opusculum  de  Sacrosancto  Veronicae  Shroud  (Code  H3)  kézirat alapján /a Vatikáni Levéltár  titkos  dokumentuma/  a két keret vizsgálata  /1350 és 1618/ és az összetört üveg alapján hamisnak ítéli meg a szent Péter  Bazilikában lévő  ikont. Közli a  régi és az új /P. Strozzi/ által készített képmást /1618. és 1635/, valamint  az utóbbi  új keretét is  ld.:



https://diazilla.com/doc/390125/the-face-of-manoppello-and-the-veil-of-veronica--new-studies   és 

https://illuminadomine.files.wordpress.com/2016/11/the-same-opusculum-by-francesco-speroni-1635.jpg

Róma  bukása /1524-27. Habsburg V.  Károly/ , vagy  az új sz. Péter  Bazilika építése /1507- 1608./ idején  tűnt  el. Borromei  szent Károly a  16. században kivette   Veronikát  a  szentek közül.

Mindenesetre  már 1600-ban  nincs  meg az igazi képmás.  

Forrás: Resch Andreas:  A világ igazi csodái. A torinói lepel - Manoppello fátyla - Guadalupe Tilma - Oviedo leple. Innsbruck: Resch, 2013 (R sorozat; 8), XII, 178 p., Számos. színes illus., ISBN 978-3-85382-093-3.

2. A  szent  Mandylion

Elnevezései:  Szent  Arc, a legszentebb Arc,  Akheiropoiétosz”, edesszai  képmás,  arab "asztalkendő".  Jézus Krisztus  arcának ősi  "reprodukciója ", melyet  régebben nem  vizsgáltak  meg  alaposabban. 

A forrásokból  egyértelműen kiderül, hogy  Abgár  király levelére  nem érkezett  kendő Egyesszába.  Júdás   Tádé,  Thadeusz ment  Abgárhoz, és  vitte a kendőt kb. 54-ben.

https://gatesofnineveh.wordpress.com/2011/08/04/the-letters-of-abgar-v/

 Szent Tádé a Szent  Arccal és  Abgár  királlyal, Argentina szent György katedrális, 19. sz. 

https://www.christianiconography.info/Wikimedia%20Commons/judeAbgarArgentina.html

Az igazi képmás,  
a Szent Mandylion  1506-ban, vagy 1618 és  1620 között jelent meg Manopellóban. Pontos  dátuma nem ismert. 

Számos legenda  ismert  arról, hogyan került  Rómából a  kapucinusok  kolostorába.  

Néhányan úgy vélik, hogy a Veronika kendőt ellopták és különböző tavernákban kallódott, senki nem számított arra, hogy az, a híres Veronika kendője.

Ezt megerősítik német történészek: Gustaw Draysen és Ludwig von Pastor, a Pápák története c. művükben. 

Badde Paul rámutat arra a tényre, hogy a Manoppelloi lepel jobb alsó sarkán kristály darabokat találtak, ez kézzelfogható bizonyítéka, a felbecsülhetelen értékű ereklye ellopásának. Német tudósok: Pfeiffer, Resch, Thiermeyer és Blandina nővér többéves kutatásai alapul szolgáltak a Badde által vezetett, újságírói nyomozásnak.
Ennek eredményéül szenzációs felfedezésre jutottak. A manoppelloi templomban található Veronika kendője azonos az új Bazilika építésekor, 1608-ban, titokzatos körülmények között ellopott kendővel.

1645-ben Donato do Bomba kapucinus megszerkesztette a Manoppelloi Krisztus Arckép történetét. Ezt a kéziratot a Kapucinusok Aqvilai tartományának levéltárában őrzik. E kéziratból megtudjuk, hogy 1506-ban Manoppelloban lakott dr. Antonio Leonelli. Egy napon ismerőseivel a templom előtti téren állt, amikor egy ismeretlen zarándok megkérte a doktort, hogy menjen vele be a templomba, mivel valami nagyon fontosat szeretne neki átadni. A templomban egy kis csomagot nyújtott át a doktornak. Leonelli kinyitotta a csomagot és egy gyönyörű Úr Jézus képet talált benne. Amikor azonban szerette volna megköszönni és vendégül hívni házába a vendéget, az nyomtalanul eltűnt. Saját házában egy kis oltárt épített , ahová elhelyezte a csodálatos Jézus Arcképet. Családjával naponta imádkoztak előtte.
A doktor halála után a rokonok veszekedni kezdtek a vagyon elosztása miatt.
Egyik közülük, Pankazio Petrucci katona, betört a lakásba és ellopta a felbecsülhetetlen értékű képet. Néhány év múlva Pankazio börtönbe került Chietibe.
Mivel a bírság kifizetéséhez pénzre volt szüksége, utasította feleségét, hogy adja el a képet. A vevő: dr. Antonio De Frabritis, manoppelloi lakos, engedelmeskedett a belső sugallatnak és 1638-ban az ereklyét átadta a kapucinusoknak, hogy minden hívő hozzá férjen és kifejezhesse tiszteletét a manoppelloi templomban.

1750-ben a kapucinusok elhatározták, hogy minden év májusának harmadik vasárnapján Szent Arckép ünnepet tartanak.

Az egyetlen dokumentum a lepel Manoppellóba érkezéséről a Relatione Historica , amelyet Donato da Bomba kapucinus prédikátor atya írt 1642-1645 között. A jelentést 2016-ban tették közzé E.Colombo és M.Colombo.

https://veronicaroute.com/1508/04/30/1638-46/


https://www.amazon.co.uk/Relatione-historica-miracolosa-immagine-Christo/dp/8821194167

Donato da Bomba atya elmondja, hogy  ratifikálták az  adományozást 1646-ban. A pergamenről szóló jelentés, amelyet most kapucinusok őriztek L'Aquilában, 13 vén és jeles személy, valamint De Fabritiis és édesapja, Donato Da Bomba aláírásait viseli. Ebből az alkalomból a fátylat először nyilvános tiszteletnek teszik ki.

https://veronicaroute.com/1508/04/30/1638-46/

A  kutatások kimutatták, hogy a Manoppello-i kép ősmintaként tekinthető a Krisztus Arcot bemutató összes kép számára. A kutatások megindításához a professzort Blandin Paschalis Schlöner trappista szerzetesnő és ikonfestő feltárásai ihlették meg. A nővér, több éves, aprólékos kutatások eredményeként, nagyfelbontású digitális szkennelést is alkalmazva,  bebizonyította, hogy a Manoppello-i lepel arca tökéletesen fedi a Torinói leplen lévő arcot. ld.  1.  fejezet 

  

3.  Következtetések összefoglalása

Történeti kritikai kutatásaim alapján a  nevek keverednek, a  legendák  számosak /ugyanakkor  sok  hasonló  vonás  fedezhető  fel bennük/, az ismeretterjesztő leírások  sok  hibával  rendelkeznek. Csak az eredeti forrásokra  lehet/ne/ alapozni. Ezek egy  része  apokrif, más  részük  latinul  van írva. Felmerül a  kérdés, vajon a képi  ábrázolások megfelelnek-e a "valóságosnak". Mindenesetre a kódexek  iniciáléit, a kezdő-  és a  további  képeket  ritkán kérdőjeleztem meg. A  szent  Arc  ábrázolások sokrétűsége  még  tovább gyengíti  az eligazodást. 

Nem volt pozitív hatással a  római katolikus  és a bizánci egyház  rivalizálása, valamint a  végeláthatatlan politikai és  vallási  harcok. A régi egyházatyák eltérő eszményeit is visszatükrözi a Krisztusi arc felfogása. 

- Az  alábbi unikális  kép alatt   Jézus  szent  Arcához  kapcsolódó  ima  olvasható.
Felül Veronica, vagy  Berenice neve, mint  kiinduló  pont  szerepel. 
A  betűjelek megfelelnek a  valóságnak, s az időrendnek,  csak az F  betűjelű  rajznak nem ismerjük a  hátterét. A  képet  egy  francia  antikvitásban vásárolták, megjegyzések nélkül. Az ábrázolás magában foglalja, összekapcsolja   Veronika és  Abgar  király  történetét.


http://holyfacedevotion.blogspot.com/

A következő orosz ikon a 19. században készült. Faalapra  festve, tempera  és  arany, nagy méretű. 


https://www.liveauctioneers.com/item/54494932_large-mandylion-19th-century-russian-icon

A Veronika kendő/Mandylion  történetének áttekintése térkép segítségével.   Ugyanezen  térkép  található  A  titok  tanúi  c.  könyvben, ill.  számos  web-lapon. Az említett  könyvben a  torinói lepel és  az ovideoi  kendő útja is  követhető. Azaz  nincs  külön tárgyalva a  római  Veronika kendő és a szent  Mandylion. Természetesen alapos  kritikai elemzésnek  vetettem alá a  térkép adatait. 

Forrás: G.  Górny: A  titok  tanúi.  Kairosz  Kiadó,  Budapest. 2009. 

 


- A  Veronika kendő/azaz  a Mandylion  időbeli útja  táblázatban:

- i.sz.  54: nagy  valószínűséggel szent  Júdás/ Tádé,  Thaddeus/z/  vitte Egyesszába  kb. 54-ben /más  irodalom szerint 34-ben/.

http://sacrificium-laudis.blogspot.com/2013/12/a-history-of-veronica-02-abgar-and.html

https://www.academia.edu/9074269/Judas_Thaddeus_Addai_possible_connections_with_the_vicissitudes_of_the_Edessan_and_Constantinopolitan_Mandylion_and_any_research_perspectives

Az utóbbi  tanulmányokban  nemcsak a  források, hanem az  abban leírtak is  szerepelnek /!/.

- 544 Egyessza város  falában  elrejtve 

A  perzsa  támadások idején, 544-ben  bontották  ki. /Ez összhangban azzal a  megállapítással, hogy 400 előtt  nem írtak róla /Eusebius  sem említi/. 

http://sacrificium-laudis.blogspot.com/2013/12/a-history-of-veronica-02-abgar-and.html

https://www.academia.edu/9074269/Judas_Thaddeus_Addai_possible_connections_with_the_vicissitudes_of_the_Edessan_and_Constantinopolitan_Mandylion_and_any_research_perspectives

- 574 Justitianus  császár vitte  Konstantinápolyba

  http://sro.sussex.ac.uk/id/eprint/45102/1/%282014.05.23%29_Raynor  %2C_Rebecca_Elizabeth.pdf

Egy  12. századi szerző  írta:  Kappadókiából került  Konstantinápolyba:

30 George Kedrenos, Compendium historiarum, ed. by Immanuel Bekker, CSHB, 2 vols (Bonn: E. Weber, 1838-39), vol. I, p. 685.

- 705. I. Kallinikosz  pátriárka menekítette Rómába,

  amikor ide  száműzték a  pátriárkát:

https://www.biblicalcyclopedia.com/C/callinicus.html

Jesus Colina interjúja  a  könyv  szerzőjével, Saverio Gaetával,  Roma,  2010. 

  https://www.ewtn.com/catholicism/library/mystery-of-veronicas-veil-      1955


---944-ben  nem a Mandyliont  vitték  Konstantinápolyba, hanem 

a torinói leplet, ld: 


https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Surrender_of_the_Mandylion_to_the_Byzantines.jpg


- 1204:  IV. keresztes  hadjárat 

   A  szent  Arc /egyik másolata/ Franciaországba  került .... a francia  forradalom     alatt  eltűnt

- 1524, Róma elbukása:  V. Habsburg  Károly /lehetséges, hogy  már  ekkor             eltűnt/. Más  adatok szerint  előkerült:  ezt megerősítik német történészek:           Gustaw Draysen és Ludwig von Pastor, a Pápák történetében.

https://szeretetlang.blog.hu/2015/04/05/a_manoppelloi_csodas_krisztus_arc_otodik_resz

https://www.ewtn.com/catholicism/library/mystery-of-veronicas-veil-1955


1507- 1608. Új szent  Péter  Bazilika  építése:  egyes  adatok szerint  már ekkor  nem  volt  a  helyén

1600-ban már  biztos, hogy  nem  volt Rómában

-1618,  majd  1635 Grimaldi  írásai: fény  derült a  hamisításra

 1616 -1617  P.    Strozzi  másolatok


Manopello kapucinus  kolostor: első  adat:

1506- 1507. /?/

Leírva: 1642-45, bemutatása: 1646.


 

Jeruzsálem

Egyessza

Konstantinápoly

          Róma

Manopello

 

 

i.sz. 33.

i.sz. 54.

/Judas  Thaddeusz  vagy előtte Ananias, a  festő/

574.  II. Justitianus  császár

labarumként a perzsák ellen

705. I. Kallinokosz konst-i pátriárka  menekítette

 VII. János  pápa  oltárt /cibóriumot?/ épített

 

 

~~~~

 

~~~~  1606-ig

 

 

 

i.sz.  34.-ben Róma /Tiberius/

544-ig  a  város  falában

 

III. Ince  pápa imádságok, búcsúk

 

 

 

 

 

 

VIII. Bonifác  pápa körmenet 1300.

 

 

 

Vespasianus

irodalmi utalások: 400, 593.

 

Új szent  Péter  Bazilika  építése:  1507- 1608.

/Róma  feldúlása:  1524-27. Habsburg V.  Károly/

 Grimaldi 1618.

P:  Strozzi  másolatok 1616-1617

 

 

 

 

 

 

 

 

1618-1620.

első  adat:

1506- 1507.. ?/

Leírva: 1642-45

 bemutatása:

1646.

 

 



 - Bizonyítékok az  ikonok, Szent  Arcok vizsgálatával,   képzőművészeti       elemzések

/Nem  foglalkozunk az archetípustól eltérő további   művészi ábrázolásokkal  /köztük az  Arma  Christi megörökítéseivel/  és a  Tours-i Szent Arccal  ld.   részletesen 19. fejezet, valamit  a Lateráni szent Arccal ld. részletesen  27. fejezet/. 


A  Szent  Arc  talán legkorábbi  ábrázolása VIII. Bonifác  idejéből, 1300.

1208-ban  III. Ince  pápa  körmenetben  vitte Veronikát /1350-ból/.
Figyeljük meg a  hasonlóságokat!   A  méltóság és a  fenséges  szépség  uralkodik rajtuk.  

 

Liber Regulae Sancti Spiritus in Saxia” manuscript 1350).   

https://veronicaroute.com/1300/02/22/1300-2/

https://www.mdpi.com/2571-9408/3/1/1/htm


A P. Strozzi  másolatok 1918-1620. között  készültek  Rómában  mindegyik nyitott  szemű, jellegzetes  arcú és  jellemző arcarányokkal  rendelkezőek. A  másolatokat  ld. ebben a  fejezetben 

/A Veronika kendő és  a  Szent Mandylion  interdiszciplináris  elemzése I.   fejezeten belül: valódi  másolatok lelőhelyei képekkel illusztrálva:   6 db  fotó, és   8  db lelőhely/.

Grimaldi 1618-ban még  nyitott szemű, dicsőséges,  de  és 1635-ben  már  zárt  szemű, szenvedést  mutató ikont  mutat  be. 


https://diazilla.com/doc/390125/the-face-of-manoppello-and-the-veil-of-veronica--new-studies   és 

https://illuminadomine.files.wordpress.com/2016/11/the-same-opusculum-by-francesco-speroni-1635.jpg

Saját  véleményem szerint az első  ábrán a lateráni szent  Arc, a második ábrán már "kitalált", szenvedő  arc lett  ábrázolva. 


Feltételezik, hogy utoljára V. Pál pápa tartotta kezében a valódi Veronika kendőt az ünnepélyes körmenet alatt, 1606 január 25-én.


Német tudósok Pfeiffer  Resch, Thiermeyer és Blandina nővér több  éves kutatásai alapul szolgáltak a Badde által vezetett nyomozásnak.
Ennek eredményéül szenzációs felfedezésre jutottak. A manoppellói templomban található Veronika kendője azonos az új Bazilika építésekor, 1608-ban, titokzatos körülmények között ellopott kendővel.

A Gregorian Egyetem professzora  Heinrich  Pfeiffer SJ: a kutatások kimutatták, hogy a Manoppello-i kép ősmintaként tekinthető a Krisztus Arcot bemutató összes kép számára.

https://szeretetlang.blog.hu/2015/04/05/a_manoppelloi_csodas_krisztus_arc_negyedik_resz

H. Pfeiffer, amikor meglátta a manopelloi kendőt, rögtön  tudta, hogy  Veronica  valódi  képmását  találta meg 1995. körül. Ez az elveszettnek hitt   római  Veronika. Ez az Arc lett a keleti és a nyugati keresztény  ábrázolások modellje. 

Ugo Carpi 1525-ben csak magát  a Veronika kendőt  ábrázolta, de  magát szent Veronikát  nem. Mochi kb. 100 évvel később már mutatja Veronikát is,  de  senki sem  tudja  felismerni a  kendőn Jézus  jellegzetes  vonásait. 

http://holyfaceofmanoppello.blogspot.com/2008/05/fr-heinrich-pfeiffer-sj-teaches-about.html

http://manoppello.eu/eng/index.php?go=historia

V. Pál 1608-ban lebontatta a Veronika kendőjét őrző kápolnát, és ezután már bizonyosnak tekinthető, hogy az ereklye elkerült a Vatikánból. Viszont 1616-ban már határozottan az a hír járta, hogy Szent Veronika kendője elveszett  a vatikáni kincstárból.

https://szeretetlang.blog.hu/2015/04/05/a_manoppelloi_csodas_krisztus_arc_otodik_resz

Ez a különös arckép, magában foglalja a hologram tulajdonságait ‒ amellett ‒, hogy nem fénykép, nem festmény és nem hologram.

Az alapos  összehasonlítási  vizsgálatok  logaritmikus transzformációval történnek. Az orr árnyékának, az áll formájának az intenzitását és a korrekcióját  végzik el, melyek nem voltak láthatók a  digitális  folyamat  előtt. A  képmások közti  hasonlóság  felveti a  történelmi kapcsolat kérdését. 

heritage-02-00023.pdf 

A  halotti leplen  Jézus nyakán felirat  található: húsvéti bárány

http://orokvaros.network.hu/blog/roma-kozossegi-oldala-hirei/a-torinoi-lepel-hologram-es-meglepo-felfedezesek

Egy  6. századi ábrázolást hasonlítottak össze a  lepel  arcképével:


 https://www.mysticsofthechurch.com/2010/03/authenticity-of-shroud-of-turin.html

  Sajnos, az alábbi képhez  nem fűztek magyarázatot. Ha jól megnézzük, nem is      fontos.  


Egy további magyar felfedezés  láthatunk bélyegen  1999-ből. 

A firenzei Santa Maria Novella templomban látható Masaccio festmény  Szentháromság freskóján /Firenze, Santa Maria Novella templom, 14. sz. vége, 15. sz. eleje/, a torinói halotti leplen kirajzolódott alak arca és  az atya, valamint  a  Strozzi kápolna Jézus  arca rendkívüli módon hasonlítanak egymásra.  Svindt Ferenc a két arcból egy képet készített, melyet  a Magyar Posta bélyegként is kiadott 1999 Húsvétjára.



Összehasonlításokat a legkorábbi ábrázolásokkal kezdem: 

A. Zarándokjelvények: 1. Németország, Hamburg Múzeum: 12. század és
2. Németország, és Detmold Múzeum: 13-14. század.



                            https://veronicaroute.com/1192/10/24/1192/ 

https://veronicaroute.com/1250/09/23/xiii-8/
https://veronicaroute.com/1300/01/18/xiii-xiv-4/


B.  Ábrázolások a  11-12. századból:
1. Mandylion, freskó, kb. 1050, Sakli Kilise (rejtett templom), Göreme, Törökország.

2. és 3. Mandylion és Keramion  /rongált/
Mandylion és Keramion, miniatűr, Cod. Ross. Gr. 251, f. 12v, 1100-1199, Konstantinápoly, Törökország. Ma Vatikáni Apostoli Könyvtár, Vatikán.


C. 1. A  sinai /10. sz./ kolostor  triptichonján látható  Abgár  története. A  király   arcát H. Belting rekonstruálta a  kép alapján. 

    2. Mirozs /Mirozhsky/ - monostor 1130-1140. Keramidion.

       Pskov /Oroszország  nyugati  részén/, Jézus  színeváltozása  katedrális.

       Mirozhsky kolostor, kb. 1140.


   



https://www.academia.edu/9074269/Judas_Thaddeus_Addai_possible_connections_with_the_vicissitudes_of_the_Edessan_and_Constantinopolitan_Mandylion_and_any_research_perspectives

https://www.shroud.com/pdfs/stlpolveraripaper.pdf

D. 1. Kaukázus,  Dormition templom Vardzia, Grúzia:  bejárat feletti freskó,12. század:  1184-1186.

      2. és 3. Prága és Kalocsa 1438


 https://hu.depositphotos.com/44368389/stock-photo-vardzia-georgia-march-23-2014.html


E.     1. Manopello  /nem javított/    2.  Roma, 1208.                                                                    

                                             3.     Roma,  1300.    




        F.  1. Manopello /nem javított/            2.  Bécs, 1617  
        
            3.  Jaen,  14.sz.                  4. Alicante, 1489. sz. egy könnycseppel                               
                                                                           




  
          G .       1. Manopello /nem javított/       2. Lowicz katedrális,1619                   

                   3.  Bologna, 1617                     4. Roma: Gesu- templom,1621        


                                         

Grimaldi írásait és elemzését   ismerve, a  fenti ábrázolások időbeli  elkészítése is ezeket  igazolja :  fontos  választóvíz az eredeti Szent Arc megléte  és ábrázolási módok  tekintetében!

- Az  1617-18. előtt készült  ikonok  nyitott szeműek!!: Alicante 1489, Jaen  14. sz. ,  Prága  Székesegyházi Kincstár 1368.

- Míg az ezt  követőek  mindahányan lecsukott  szeműek:  Bécs 1616, Lowicz 1619,  Bologna  1617,  Roma  Gesu  templom  1621-23, Chiusa Scafani 1617,  San Marco  templom Madrid 1617, San Nicolo plébánia 1625. 



Jézus  arca  ritkán  van ábrázolva  áttetsző kendőn. Bár nem tekinthető a  kérdés  bizonyítékául, de feltételezi, hogy tudtak a kendő  ezen  tulajdonságáról.     
- Robert  Campin alkotása /kb. 1410/ és
- Bourg en Bresse városi Múzeum, Belgium: flamand iskola, Bruges, 15. sz. 



https://www.wga.hu/frames-e.html?/html/m/master/flemalle/triptych/triptic3.html                                                                                            
      https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Bourg_en_Bresse_eglise_de_brou_museum_005.JPG








Felhasznált irodalmak:

https://viola.bz/secrets-of-the-miraculous-veil-of-veronica/

G.  Górny: A  titok  tanúi.  Kairosz  Kiadó,  Budapest. 2009. Hans Belting. 1990. Bild und Kult: eine Geschichte des Bildes vor dem Zeitalter der Kunst, Beck, Munchen

Michael J. A. Berry and Gordon S. Linoff. 1999. Mastering Data Mining, Wiley, Oxford.

Eugenio Burgio. 2001. Veronica e il volto di Cristo: Testi e immagini di una 'Legenda' tardomedioevale, in Testo e immagine nel medioevo Germanico, (Ed. Maria Grazia Saibene and Marina Buzzoni). Istituto Editoriale Universitario, Cisalpino, pp. 65-102.

 Mario D'Onofrio (ed.). 1999. Romei e Giubilei. Il pellegrinaggio medievale a San Pietro (350-1350), Electa, Milano.

Tiziana Maria Di Blasio. 2000. Veronica, il Mistero del Volto, Città Nuova, Roma.

 Chiara Di Fruscia. 2014. Roma come Gerusalemme? Reliquie e memorie di Cristo nell'Urbe, in Come a Gerusalemme. Evocazioni, riproduzioni, imitazioni dei luoghi santi tra Medioevo ed Età Moderna, Benvenuti, A. and Piatti, P. Sismel, Firenze.

Arsenio Frugoni. 1999. Pellegrini a Roma nel 1300, Cronache del primo Giubileo, PIEMME, Casale Monferrato.

Giacomo Grimaldi. Opusculum de sacrosancto veronicae sudario, Biblioteca apostolica vaticana, Archivio Capitolo San Pietro H3, Città del Vaticano.

Jeffrey F. Hamburger. 1998. The Visual and the Visionary, ZoneBook, New York.

 Herbert L. Kessler, Gerhard Wolf. (eds.) 1998. The Holy Face and the Paradox of Representation, Papers from a Colloquium held at the Bibliotheca Hertziana, Rome and the Villa Spelman, Florence.

Neil McGregor, Erika Langmuir. 2000. Seeing Salvation. Images of Christ in Art, Yale University Press, Newhaven.

 Giovanni Morello. 2012. “Or fu sì fatta la sembianza vostra?” La Veronica di San Pietro: storia ed immagine, in Giovanni Morello. La Basilica di San Pietro, Gangemi Editore, Roma, pp. 39-80.

Giovanni Morello. 1997. “La Veronica nostra”. In La Storia dei Giubilei, edited by Gloria Fossi, Giunti - Bnl Edizioni, Roma.

Giovanni Morello, Gerhard Wolf. 2000. Il volto di Cristo, Catalogue of the Exhibition. Electa, Milano.

Karl Pearson. 1887. Die Fronica, Ein Beitrag zur Geschichte des Christusbildes im Mittelalter, Strasbourg.

Alexander Sturgis. 2000. “The True Likeness”, in Gabriele Finaldi (ed.), Image of Christ, The National Gallery, London.

Nicola Barbuti, Stefano Ferilli, Tommaso Caldarola. 2018. Un innovativo Graphing Matching System per la ricerca in database di manoscritti antichi. Umanistica Digitale, No 3. https:// umanisticadigitale.unibo.it/article/view/8144

Alise Tifentale, Lev Manovich. 2015. Selfiecity: Exploring Photography and Self-Fashioning in Social Media. In Berry D.M., Dieter M. (eds.) Postdigital Aesthetics. Palgrave Macmillan, London.

 

Bennett, Janice. Sacred Blood, Sacred Image: The Sudarium of Oviedo, New Evidence for the Authenticity of the Shroud of TurinISBN 0970568207.
Cruz, Joan Carroll. Miraculous Images of Our Lord. Tan Books & Publishers, 1997. ISBN 0895554968.
Jensen, Robin M. Face to Face: Portraits of the Divine in Early Christianity. Augsburg Fortress Publishers, 2004. ISBN 0800636783.
Kuryluk, Ewa. Veronica and Her Cloth: History, Symbolism, and Structure of a True Image. Blackwell Publishers, 1991. ISBN 0631178139.
MacGregor, Neil. Seeing Salvation: Images of Christ in Art. Yale University Press, 2000. ISBN 0300084781.
  • Schiller, G. Iconography of Christian Art, Vol. II. New York Graphic Society, 1972. ISBN 0821203657.
  • Tortora, Phyllis G., and Robert S. Merkel (eds.). Fairchild's Dictionary of Textiles. Fairchild Publications, 1996. ISBN 978-0870057076.
  • Wilson, Ian. Holy Faces, Secret Places. Corgi, 1991. ISBN 0552135909.
  • PAUL BADDE: Das Göttliche Gesicht: Die abenteuerliche Suche Nach dem wahren Antlitz Jesu, Pattloch Verlag, München 2006
  • SAVERIO GAETA: Il Volto Risorto, Familia Christiana, 2005
  • SZERESSÉTEK EGYMÁST Katolikus magazin 2014/12. szám
  • http://www.ignatius.com/promotions/faceofgod/paul-badde.htm
  • http://www.szeressetekegymast.org/nr/latott_es_hitt/a_manoppelloi_lepel_tortenete.html 
  • http://www.acheiropoietos.info/proceedings/JaworskiWeb.pdf
  •  Tacitus, Annals, LacusCurtius, trans. by J. Jackson. 1925-1937, http://penelope.uchicago.edu/Thayer/E/Roman/Texts/Tacitus/home.html (accessed June 18, 2011), 12.12. Tacitus, Annals 12.12-14; Moses of Chorene, The History of Armenia 2.27-29 in Syriac Documents Attributed to the First Three Centuries, appendix to Vol. 20 of the Ante-Nicene Christian Library: translations of the writings of the Fathers down to A.D. 325, trans. by B.P. Pratten (Edinburgh: T&T Clark, 1881), 150-163.

 Both letters reprinted in Eusebius, The History of the Church, trans. by G.A. Williamson (London: Penguin,1965), 1.13.

Eusebius, The History of the Church 1.13.

Egeria, Egeria’s Travels, trans. by John Wilkinson (Warminster, England : Aris & Phillips, 1999), 8.19.5-7.

The Doctrine of Addai 4-5, from http://www.apostle1.com/doctrine-addai-syriac-orthodox1.htm.

Tacitus, Annals 12.12-14.

Moses of Chorene, The History of Armenia 2.33.

Moses of Chorene, The History of Armenia 2.34-36.

The Doctrine of Addai 5; Moses of Chorene, The History of Armenia, 2.32;  Evagrius Scholasticus, Ecclesiastical History, trans. by E. Walford, 1846, Tertullian.org, http://www.tertullian.org/fathers/index.htm#Evagrius_Scholasticus (accessed June 18, 2011), 4.27.

 Mark Guscin, The Image of Edessa (Leiden: Brill, 2009), 185-187; Daniel C. Scavone, “Acheiropoietos Jesus Images in Constantinople: The Documentary Evidence,” 2006, http://www.shroudstory.com/scavone/scavone1.htm (accessed June 18, 2011).

Eusebius, The History of the Church 3.2; Tertullian, Defense of the Christians, trans. by S. Thewall, 1885, NewAdvent.org, http://www.newadvent.org/fathers/0301.htm (accessed June 18, 2011), 5.

Josephus, The Antiquities of the Jews, trans. by William Whiston, 1737 from http://sacred-texts.com/jud/josephus/index.htm#aoj (accessed June 18, 2011), 20.2.1-5.

Egeria, Egeria’s Travels 8.19.8-14; Evagrius Scholasticus, Ecclesiastical History, 4.27; Alexander Mirkovic, “Edessa: The Parthian Period,” The Ecole Initiative, 2007, http://ecole.evansville.edu/articles/pedessa.html (accessed June 18, 2011).

Dale T. Irvin, Scott W. Sunquist, History of the World Christian Movement, Volume 1: Earliest Christianity to 1453 (New York: Orbis, 2007), 57-61.

Fotók forrása:   http://en.wikipedia.org/wiki/File:Pool_Urfa_Turkey.jpghttp://en.wikipedia.org/wiki/File:Fish-ebrahim-turkey.jpghttp://en.wikipedia.org/wiki/File:Abgarwithimageofedessa10thcentury.jpghttp://en.wikipedia.org/wiki/File:Holy_Face_-_Genoa.jpghttp://en.wikipedia.org/wiki/File:39bMandylion.jpghttp://www.msymboll.totalh.com/asia_armenian_dram_note.htm